Piroska és a farkas

Volt egyszer egy kedves, vidám kislány, akit mindenki szeretett. De legjobban a nagymamája szerette, aki egyszer egy gyönyörű piros bársony köpönyeget varrt neki, kapucnival. A kislány annyira szerette a köpönyeget, hogy mindig azt hordta. Ezért mindenki Piroskának hívta.

Egy napon Piroska édesanyja így szólt hozzá:

– Kicsi lányom, a nagymamád beteg. Vigyél neki ebből a finom süteményből és egy üveg bort, hogy jobban legyen! De vigyázz, ne térj le az ösvényről, és ne állj szóba idegenekkel!

Piroska megfogadta, és elindult. A nagymama egy másik faluban lakott, az erdő túlsó szélén. A nap szépen sütött, a madarak énekeltek, és Piroska vidáman ugrándozott az ösvényen.

Egyszer csak egy farkas lépett elé. A farkas mosolyogva köszönt:

– Jó napot, kedves kislány! Hová mész ilyen korán?

Piroska nem tudta, hogy a farkas veszélyes. Udvariasan felelt:

– A nagymamámhoz megyek. Beteg, és viszek neki süteményt meg bort.

– Milyen kedves! – mondta a farkas. – És hol lakik a nagymamád?

– Nem messze innen, az erdő túlsó felén. A nagy tölgyfa mellett van egy kis ház, ott él.

A farkas titokban már kitalálta ravasz tervét.

– Nézd, milyen szép virágok nyílnak az erdőben! – mondta. – Biztos örülne a nagymamád egy szép csokornak!

Piroska körülnézett. Valóban gyönyörű virágok nyíltak mindenfelé. Gondolta, milyen kedves meglepetés lenne a nagymamának! Elfelejtette az édesanyja figyelmeztetését, és beljebb ment az erdőbe virágot szedni.

Eközben a farkas egyenesen a nagymama házához szaladt. Bekopogott az ajtón:

– Tok-tok-tok!

– Ki az? – szólt ki a nagymama gyenge hangon.

– Piroska vagyok! – felelte a farkas vékony hangon. – Süteményt és bort hoztam!

– Húzd meg a reteszt, nyílik az ajtó! – mondta a nagymama.

A farkas benyitott, és mielőtt a nagymama felkiálthatott volna, bekapta őt. Aztán felvette a nagymama hálóingét és hálósipkáját, bebújt az ágyba, és eltakarta magát a paplannal.

Nemsokára megérkezett Piroska a virágokkal. Bekopogott:

– Tok-tok-tok!

– Gyere be, kincsem! – szólt a farkas.

Piroska belépett, de valami furcsának tűnt neki. A nagymama másképp nézett ki, mint általában.

– Nagymama, de nagy füleid vannak!

– Hogy jobban halljam a hangocskádat, kicsikém!

– Nagymama, de nagy szemeid vannak!

– Hogy jobban lássalak, kicsikém!

– Nagymama, de nagy kezeid vannak!

– Hogy jobban megöleljelek, kicsikém!

– De nagymama, milyen nagy szájad van!

– Hogy bekaphassalak!

A farkas kiugrott az ágyból, és bekapta Piroskát is. Aztán jóllakottan visszafeküdt, és elaludt.

Történetesen éppen arra járt egy vadász. Hallotta, milyen hangosan horkol valaki a nagymama házában. Bekukkantott az ablakon, és meglátta a farkast az ágyban.

– Te itt vagy, te vén gazember! – mormolta. – Régóta kereslek!

A vadász nem lőtte le a farkast, mert rájött, hogy talán megette a nagymamát. Előkapta az ollóját, és óvatosan felvágta a farkas hasát.

Először Piroska piros köpönyege tűnt elő. A kislány kiugrott:

– Jaj, de féltem odabent!

Aztán előmászott a nagymama is, kicsit sápadtan, de épségben.

A vadász köveket rakott a farkas hasába, és visszavarrta. Amikor a farkas felébredt, szomjas lett. Elindult a kúthoz vizet inni, de a nehéz kövektől a kútba esett, és ez lett a veszte.

A nagymama megette a süteményt, megitta a bort, és hamarosan jobban lett. Piroska megígérte, hogy soha többé nem tér le az útról, és nem áll szóba idegenekkel.

Attól fogva, ha valaki megpróbálta megszólítani, mindig eszébe jutott az anyukája figyelmeztetése, és udvariasan, de határozottan továbbment.