Hamupipőke (Grimm)

Volt egyszer egy gazdag ember, akinek meghalt a felesége. Egyetlen lánya maradt, akit nagyon szeretett. De az idő múlásával újra megházasodott.

Az új feleségnek két saját lánya volt, szépek kívülről, de gonoszak belül. Gyűlölték a mostohatestvérüket, mert szebb és kedvesebb volt náluk.

Elvették a szép ruháit és rongyokba öltöztették. A konyhapadlón kellett aludnia, a parázs és hamu között. Ezért nevezték el Hamupipőkének.

Egyik nap az apa elutazott, és megkérdezte:

– Mit hozzak nektek, lányok?

– Gyönyörű ruhákat! – kiáltották a mostohalányok.

– Gyöngyöket és drágaköveket! – tették hozzá.

– És neked, Hamupipőke?

– Édesapám, hozz nekem egy gallyat, ami a kalapodhoz ér hazafelé jövet.

Az apa teljesítette kérésüket. Hazahozta a drága ajándékokat, és egy mogyoróvessző gallyat is.

Hamupipőke elültette a gallyat az édesanyja sírjánál, és könnyeivel öntözte. A gally gyönyörű fává nőtt, és egy kis fehér madár lakott rajta. Ha Hamupipőke kívánt valamit, a madár teljesítette.

Egy napon a király bált hirdetett. Három napon át tartott, hogy a herceg menyasszonyt válasszon.

A mostohalányok izgatottan készülődtek. Hamupipőke is szeretett volna menni.

– Te? – kacagtak a mostohatestvérek. – Egy piszkos cseléd?

A mostoha lencsét szórt a hamuból:

– Ha egy óra alatt kiszedegetted, elmehetsz!

Hamupipőke a kertbe szaladt:

– Galambok, gerlék, égi madarak, gyertek segíteni!

Százával jöttek a madarak, és pillanatok alatt kiszedegették a lencsét. De a mostoha akkor sem engedte el.

Hamupipőke a mogyorófa alá szaladt és azt kiáltotta:

– Fácska, rázd meg magadat, adj nekem aranyat és ezüstöt!

A madár egy gyönyörű aranyruhát és aranycipellőt dobott le neki. Hamupipőke átöltözött és elment a bálba.

Olyan szép volt, hogy senki sem ismerte fel. A herceg egész este csak vele táncolt, és nem hagyta el egy pillanatra sem.

Este Hamupipőke hazaszökött. A herceg utána futott, de a lány eltűnt a galambházban.

Másnap este még szebb ruhában ment – ezüst és hold csillogásában. A herceg ismét vele táncolt, de Hamupipőke ismét elszökött, ezúttal egy körtefára mászott.

A harmadik este a legszebb volt: a ruhája ragyogott, mint a csillagok, a cipellője tiszta aranyból készült.

A herceg ravasz volt. Szurokkal kente be a lépcsőt. Amikor Hamupipőke szökni próbált, az egyik arany cipellő a lépcsőn ragadt.

Másnap a herceg végigment az országon a cipellővel. Minden lánynak fel kellett próbálnia.

Az első mostohanővér felpróbálta, de túl nagy volt a lábujja. Az anyja azt mondta:

– Vágd le! Ha királyné leszel, nem kell gyalogolnod!

A lány levágta a lábujját és ment a herceggel. De a mogyorófa mellett a madár elénekelte:

– Nézd a cipőt, csupa vér! A menyasszony nem igazi, vidd vissza a másikat!

A herceg visszavitte. A második nővér is felpróbálta – neki meg a sarka volt túl nagy. Ő is levágta. De a madár ismét elénekelte:

– Nézd a cipőt, csupa vér!

Végül a herceg megkérdezte:

– Van más lány a házban?

– Csak a rongyos Hamupipőke – mondta a mostoha.

A cipellő tökéletesen passzolt Hamupipőke lábára. A herceg felismerte a szépséges bál hercegnőjét.

Feleségül vette Hamupipőkét, és boldogan éltek. A mostohanővéreket pedig a kis fehér madár megbüntette gonoszságukért.