A kis herceg

A Szahara sivatagában egy pilóta kényszerleszállást hajtott végre. A gépe elromlott, és egyedül maradt a végtelen homoktengerben, messze minden emberi településtől.

Másnap reggel egy furcsa kis hang ébresztette:

– Kérlek, rajzolj nekem egy bárányt!

A pilóta meglepetten nézett fel. Egy különös kis fiú állt előtte: aranyló hajjal, csillag-palástban, komoly tekintettel.

– Ki vagy te? – kérdezte a pilóta.

– Én vagyok a kis herceg – mondta a fiú. – Egy nagyon kicsi bolygóról jöttem.

A kis herceg elmesélte a történetét. A bolygója alig volt nagyobb egy háznál. Három vulkánja volt – kettő működő, egy kialudt – és egy rózsa. Egyetlen rózsa, aki hiú volt és követelőző, de a kis herceg szerette.

– A rózsám mindig panaszkodott – mondta a kis herceg szomorúan. – Hogy fúj a szél, hogy hideg van. Én védtem a szélvédővel, öntöztem, és mégis... egyszer megharagudtam rá, és elmentem.

A kis herceg más bolygókat is meglátogatott. Mindegyiken egy-egy felnőtt élt, akik furcsán viselkedtek.

Az első bolygón egy király élt, aki parancsolni akart mindennek – még a napnak is.

A második bolygón egy hiú ember élt, aki azt akarta, hogy mindenki csodálja.

A harmadik bolygón egy iszákos élt, aki azért ivott, mert szégyellte, hogy iszik.

A negyedik bolygón egy üzletember élt, aki a csillagokat számolta, mert azt hitte, az övéi.

Az ötödik bolygón egy lámpagyújtogató élt, aki percenként gyújtotta és oltotta a lámpáját – mert az volt a dolga.

– A felnőttek nagyon furcsák – mondta a kis herceg.

Végül a Földre érkezett. A sivatagban találkozott egy rókával.

– Szelídíts meg engem! – kérte a róka.

– Mit jelent az, hogy megszelídíteni? – kérdezte a kis herceg.

– Azt jelenti, hogy kötelékeket teremteni – mondta a róka. – Most te csak egy kisfiú vagy nekem, olyan, mint százezer másik. De ha megszelídítesz, egyetlen leszel a világon. És én is egyetlen leszek neked.

A kis herceg megszelídítette a rókát. Barátok lettek. De eljött a búcsú ideje.

– Most sírni fogok – mondta a róka.

– A te hibád – felelte a kis herceg. – Te akartad, hogy megszelídítselek.

– Igen – mondta a róka –, de kaptam valamit: a búzamezők színét. Valahányszor búzamezőt látok, rád fogok gondolni.

A róka elárulta a titkát:

– Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Te örökre felelős vagy azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért.

A kis herceg megértette. Ideje volt hazamenni a rózsájához.

– Nézz fel az égre éjszaka – mondta a pilótának. – Az én bolygóm olyan kicsi, hogy nem tudom megmutatni. De ez így jobb. Az egyik csillag az enyém lesz. És ha felnézel, minden csillag nevetni fog, mert tudod, hogy az egyiken én nevetek.

A kis herceg eltűnt a sivatagban, és visszatért a bolygójára, a rózsájához.

A pilóta megjavította a gépét és hazarepült. De azóta is, ha felnéz az égre, hallja a csillagok nevetését.