Aladdin és a csodalámpa

Réges-régen, a mesés Keleten, élt egy szegény szabó a fiával, Aladdinnal. A fiú lusta volt és csintalan – egész nap az utcákon csatangolt, ahelyett, hogy dolgozott volna.

Amikor az apja meghalt, Aladdin és az anyja nagy szegénységben maradtak. Egy napon egy idegen érkezett a városba, aki Aladdin nagybátyjának adta ki magát.

– Kedves unokaöcsém! – mondta. – Eljöttem, hogy segítsek rajtad. Gazdag kereskedő vagyok, és megtanítalak a mesterségemre!

Az idegen valójában egy gonosz varázsló volt Afrikából. Hallott egy csodálatos lámpáról, amely egy barlangban rejtőzik, és csak egy ártatlan fiú hozhatja ki.

A varázsló elvitte Aladdint a sivatagba, ahol varázsigéket mormolt. A föld meghasadt, és egy barlang nyílása tárult fel.

– Menj le, és hozd fel a lámpát! – parancsolta a varázsló. – Ne nyúlj semmihez, csak a lámpához! Itt van egy gyűrű, védelmezni fog.

Aladdin lement a barlangba. Arannyal és drágakövekkel teli kincseskamrákon haladt át, de nem nyúlt semmihez. Végül megtalálta a piszkos, régi olajlámpát.

Visszafelé menet a varázsló a barlang szádjánál kiáltott:

– Add ide a lámpát, aztán kihúzlak!

– Előbb húzz ki! – felelte Aladdin.

A varázsló dühbe gurult, és egy varázsszóval bezárta a barlangot. Aladdin csapdába esett!

A fiú napokig ült a sötétben. Véletlenül megdörzsölte a gyűrűt a kezén – és egy hatalmas dzsinn jelent meg:

– Mit parancsolsz, gazdám?

– Vigyél haza! – kiáltotta Aladdin.

A dzsinn hazavitte. De Aladdin még mindig szegény volt. Az anyja meg akarta tisztítani a piszkos lámpát – és abból egy még hatalmasabb dzsinn ugrott elő!

– A lámpa dzsinnye vagyok! Mit parancsolsz, gazdám?

Aladdin először bőséges ételt kért. Aztán szép ruhákat. A dzsinn mindenről gondoskodott, és Aladdin meg az anyja jómódban éltek.

Egy napon Aladdin meglátta a szultán lányát, a gyönyörű Badroulbadourt. Azonnal beleszeretett. A dzsinn segítségével drága ajándékokat küldött a szultánnak, és végül feleségül kapta a hercegnőt.

A dzsinn egy csodálatos palotát épített nekik – szebb volt, mint a szultán palotája. Aladdin boldog volt.

De a gonosz varázsló meghallotta, hogy Aladdin él és gazdag lett. Visszatért, és ravasz tervet eszelt ki.

Új lámpákra cserélte a régieket az utcán. A hercegnő, nem tudván a lámpa titkáról, odaadta a csodálatos lámpát egy újért.

A varázsló megkaparintotta a lámpát:

– Dzsinn! Vidd el a palotát Afrikába!

A palota a hercegnővel együtt eltűnt. A szultán dühös volt, és Aladdint börtönbe akarta záratni.

De Aladdinnak még mindig megvolt a gyűrű! A gyűrű dzsinnye nem volt olyan hatalmas, mint a lámpáé, de elvitte Aladdint Afrikába.

Ott Aladdin altatóport kevert a varázsló borába. Amikor a varázsló elaludt, visszaszerezte a lámpát.

– Vidd vissza a palotát! – parancsolta a dzsinnnek.

A palota visszatért, és a varázsló a börtönbe került. Aladdin és Badroulbadour boldogan éltek, és a csodálatos lámpa örökre az övék maradt.

De Aladdin már tudta: az igazi gazdagság nem az aranyban rejlik, hanem a szeretetben – és abban, hogy jó ember leszel.