Szindbád kalandjai

Bagdad gazdag városában élt egyszer egy fiatalember, akit Szindbádnak hívtak. Az apjától örökölt vagyont elköltötte, és úgy döntött, hajósnak áll, hogy újra meggazdagodjon.

Az első utazáson Szindbád hajója egy szigethez kötött ki. De amikor tüzet raktak a parton, a sziget megmozdult – mert nem is sziget volt, hanem egy hatalmas bálna! A tengerészek majdnem vízbe fulladtak, de Szindbád megmenekült.

A második utazáson Szindbád egy lakatlan szigeten maradt. Ott egy hatalmas tojást talált – egy óriási Rokk madár tojását. Amikor a madár visszatért, Szindbád a lábára kötözte magát, és a madár elvitte egy gyémántokkal borított völgybe. Okosan gyémántokhoz kötözte magát, és a kereskedő sasok, akik húst dobtak le a völgybe, hogy a gyémántok ráragadjanak, felvitték Szindbádot a gyémántokkal együtt.

A harmadik utazáson Szindbád egy félelmetes szigetre jutott, ahol egy egyszemű óriás lakott. Az óriás elkapta a tengerészeket és megette őket! Szindbád és társai izzó nyárssal megvakították az óriást és elmenekültek.

A negyedik utazáson Szindbádot fogságba ejtették, és elefánt-etetőnek adták el. Megtanulta, hol van az elefántok temetője, ahol rengeteg elefántcsont hevert. A gazdája megjutalmazta és szabadon engedte.

Az ötödik utazáson Szindbád megint a Rokk madár fészkéhez került. A társai összetörték a tojást – nagy hiba! A Rokk madarak hatalmas sziklákat dobáltak a hajóra, és elsüllyesztették. Szindbád partra úszott, és megtalálta az Öreg Tengeri Embert, aki a vállára ült és nem akart leszállni. Szindbád bort készített, lerészegítette és végül megszabadult tőle.

A hatodik utazáson Szindbád hajója zátonyra futott egy folyóban. Építettek egy tutajt, és a folyó belsejébe sodródtak, egy hegy gyomrába. Amikor kijöttek, egy gazdag királyságban találták magukat. A király megszerette Szindbádot, és ajándékokkal halmozta el.

A hetedik, utolsó utazáson Szindbád hajóját kalózok támadták meg. Szindbádot rabszolgának adták el egy elefántvadásznak. De az elefántok megmutatták neki a temetőjüket, és a gazdája hálából felszabadította és meggazdagította.

Szindbád hazatért Bagdadba. Most már öreg volt és gazdag. Soha többé nem utazott, de minden este mesélt a csodálatos kalandjairól azoknak, akik hallgatni akarták.

– A világ tele van csodákkal – mondta. – De a legnagyobb csoda hazatérni azokhoz, akiket szeretünk.