A szépség és a szörnyeteg

Volt egyszer egy gazdag kereskedő, akinek három lánya volt. A két idősebb hiú és önző volt, de a legkisebb, Bella, kedves és szépséges. Szeretett olvasni és álmodozni.

Egy napon a kereskedő elvesztette minden vagyonát. Szegénységben éltek. Egy téli napon a kereskedő elindult, hogy visszaszerezze egy elveszett szállítmányt. A lányai ajándékokat kértek:

– Hozz nekünk selyemruhákat! – mondták az idősebbek.

– Nekem csak egy rózsát hozz, édesapám – mondta Bella.

Az útja sikertelen volt, és hazafelé eltévedt egy viharban. Egy hatalmas, sötét kastélyra bukkant. Bement, és az asztalon vacsora várta, az ágyban meleg takaró. Reggel, mielőtt elment volna, letört egy rózsát a kertből Bellának.

Abban a pillanatban egy rettenetes szörnyeteg jelent meg:

– Ellopod a rózsáimat?! Ezért meghalsz! – üvöltötte. – Hacsak... valamelyik lányod nem jön ide helyetted!

A kereskedő hazament és elmesélte a történteket. Bella azonnal vállalkozott:

– Én megyek, édesapám. Miattam történt!

Bella bátran érkezett a kastélyba. A szörnyeteg rettenetes külsejű volt, de Bellát kedvesen fogadta. Egy gyönyörű szobát adott neki, és mindent megadott, amit csak kívánt.

Esténként együtt vacsoráztak. A szörnyeteg a maga módján kedves volt, és értelmes beszélgetéseket folytattak. Bella már nem félt tőle.

Minden este a szörnyeteg megkérdezte:

– Bella, hozzám jössz feleségül?

– Nem, szörnyeteg – felelte Bella. – De a barátod vagyok.

A szörnyeteg szomorú volt, de nem erőltette.

Bella megszerette a kastélyt és a könyvtárat. De hiányzott az apja. A szörnyeteg megengedte, hogy hazalátogasson, de megkérte, térjen vissza egy héten belül.

Otthon a nővérek irigykedtek Bella gazdagságára. Addig könyörögtek, amíg Bella tovább maradt a kelleténél.

Egyik éjszaka Bella álmot látott: a szörnyeteg haldoklik a kertben. Rémülten visszasietett a kastélyba.

Megtalálta a szörnyeteget a rózsák között, alig élt.

– Szörnyeteg! – kiáltotta, és átölelte. – Ne halj meg! Most már tudom, hogy szeretlek! Légy a férjem!

Abban a pillanatban vakító fény ragyogott fel. A szörnyeteg eltűnt, és helyette egy szép királyfi állt.

– Egy boszorkány átkozott el – mondta a királyfi. – Csak az igaz szerelem törhette meg a varázslatot. Te megtanultad szeretni a belsőmet, nem a külsőmet.

Bella és a királyfi boldogan éltek. A nővéreket szobrokká változtatta a tündér, amíg meg nem bánták bűneiket.

Bella apját a kastélyba hozták, és ő is boldog volt. És Bella soha nem felejtette el: az igazi szépség a szívben lakik.