A magyar népmesék sajátos világot alkotnak: hőseik nem királyok, hanem szegény parasztfiúk; a jó nem mindig győz könnyen, de elvégre mindig győz.
1. Fehérlófia
Egy fehér ló fiát szoptatja; ebből az animisztikus képből indul a hős útja, aki a föld alá száll, hogy megmentse a foglyul ejtett királyokat és lányokat.
2. Ludas Matyi
A libapásztor háromszor áll bosszút az önkényes földesúron, nem erőszakkal, hanem ésszel. A ravaszság legyőzi az erőt.
3. Hamvas vitéz
A vitéz egy ördögöt ejt foglyul egy tarisznyában. Abszurd, humoros, emberi.
4. A két vitéz
Testvériség, lojalitás, önfeláldozás: az egyik vitéz életet ad a másikért, majd csoda által visszatér.
5. Rózsa és Ibolya
A király fiát és a szegény lányt próbák választják el, de a hűség győz. Gyerekeknek jól befogadható.
6. A borsszem Jankó
A parányi Jankó furfanggal legyőzi az óriást. Az underdog győzelme.
7. Az arany madár
A legkisebb, egyszerű fiú jár el igazság szerint, ezért kap segítséget. A legkisebb fiú győz alapstruktúra.
8. Toldi (mese-feldolgozásban)
Toldi ereje akkora, hogy baj is lesz belőle; az önuralom és az igaz cél megtalálása a téma.
9. A három kívánság
A kívánságok elronthatók; a végén az a legjobb, ha visszakérünk mindent. A valódi értékek felismerésének tanmeséje.
10. Jancsi és Juliska (magyar változat)
Két gyerek, egy boszorkány, az összetartozás ereje. A népmese nem takarja el a veszélyt, segít feldolgozni.
Miért élnek tovább a népmesék?
Nem moralizálnak, hanem megmutatnak: a hős a körülmények miatt választja a jót. Ez az organikus erkölcsi tanulás az, amit a gyerekek ösztönösen megéreznek.