A farkas és a hét kecskegida
- Eredeti szerző:
- Jacob Grimm és Wilhelm Grimm
- Eredeti mű:
- Kinder- und Hausmärchen (Gyermek- és családi mesék)
- Újramesélte:
- IgaziMesék szerkesztőség (ORI Zrt.)
Utoljára frissítve:
Volt egyszer egy öreg kecske, akinek hét szép kicsi kecskegidája volt. Nagyon szerette őket, úgy, ahogy minden édesanya szereti a gyermekeit.
Egy napon a kecskének el kellett mennie az erdőbe élelmet keresni. Mielőtt elment, összehívta a kicsinyeit:
– Drága gyerekeim, elmegyek az erdőbe. Vigyázzatok a farkassal! Ha bejön a házba, mindnyájatokat fel fog falni! A farkas gyakran álruhába öltözik, de megismeritek a rekedt hangjáról és a fekete lábáról.
– Ne félj, anyukám! – mondták a kecskegidák. – Vigyázni fogunk!
Az anyakecske elment. Nem sokkal később kopogtattak az ajtón:
– Nyissatok ajtót, gyerekek! Az anyukátok vagyok, és mindegyikteknek hoztam valamit!
De a hang rekedt volt és érdes.
– Nem nyitunk ajtót! – kiáltották a gidák. – Az anyukánk hangja kedves és lágy. A te hangod rekedt. Te a farkas vagy!
A farkas elment a boltba és mézet vett, amit megevett, hogy a hangja lágy legyen. Aztán visszament:
– Nyissatok ajtót, gyerekek! Az anyukátok vagyok!
A hangja most lágy volt. De a farkas a lábát az ablakpárkányra tette – és a láb fekete volt!
– Nem nyitunk ajtót! – kiáltották a gidák. – Az anyukánk lába fehér. A te lábad fekete. Te a farkas vagy!
A farkas elment a pékhez:
– Kenj lisztet a lábamra!
A pék megijedt és megtette. A farkas visszament a házhoz:
– Nyissatok ajtót, gyerekek! Az anyukátok vagyok, és mindegyikteknek hoztam valamit!
A hangja lágy volt, a lába fehér. A gidák kinyitották az ajtót – és ott állt az éhes farkas!
A gidák szerteszaladtak. Az egyik az asztal alá bújt, a második az ágyba, a harmadik a kemencébe, a negyedik a konyhába, az ötödik a szekrénybe, a hatodik a mosdó alá, a hetedik pedig az óratokba.
A farkas mindegyiket megtalálta és bekapta – kivéve a legkisebbet, aki az óratokban rejtőzött.
Amikor az anyakecske hazajött, meglátta a nyitott ajtót, a feldúlt szobát, és nem találta a gyermekeit. Szívszaggató hangon kiáltotta a nevüket. Csak a legkisebb gida szólalt meg az óratokból:
– Anyukám, itt vagyok!
A kicsi elmesélte, mi történt. Az anyakecske sírt és sírt. Aztán kiment az erdőbe, és megtalálta a farkast, aki egy fa alatt aludt a nagy evéstől. A hasa mozgott – a gidák még éltek odabent!
Az anyakecske hazaszaladt ollóért, tűért és cérnáért. Felvágta a farkas hasát, és a hat gida kiugrált – mind épségben! A farkas olyan falánk volt, hogy le sem rágta őket.
Az anyakecske így szólt:
– Gyorsan, gyűjtsetek köveket!
A gidák nagy köveket hoztak, és az anyakecske belevarrta a farkas hasába, majd összevarrta a hasát.
Amikor a farkas felébredt, szomjas volt. Elindult a kúthoz vizet inni. De a kövek olyan nehezek voltak, hogy a farkas beleesett a kútba, és ez lett a veszte.
A hét kecskegida az anyukájuk körül táncolt:
– A farkas meghalt! A farkas meghalt!
Ettől fogva mindig nagyon óvatosak voltak, és soha többé nem nyitottak ajtót idegeneknek.
A mese tanulsága
Mindig hallgass a szüleid tanácsaira! Légy óvatos, és ne engedd be az idegeneket, bármilyen kedvesen is beszélnek.
