A brémai muzsikusok

Volt egyszer egy szamár, aki egész életében gabonát hordott a gazdájának. De amikor megöregedett, és nem bírt már olyan keményen dolgozni, a gazdája úgy döntött, megszabadul tőle.

A szamár megtudta a tervet, és elszökött. Azt gondolta: „Brémában szükség van zenészekre. Elmegyek oda, és muzsikus leszek!"

Útközben egy vén kutyával találkozott, aki zihálva feküdt az út szélén.

– Mi bajod, kutya? – kérdezte a szamár.

– Jaj, öregszem – nyöszörögte a kutya. – Már nem tudok vadászni, és a gazdám el akar pusztítani.

– Gyere velem Brémába! – mondta a szamár. – Te tudsz hangosan ugatni, az is zene! Zenészek leszünk!

A kutya örömmel csatlakozott.

Nem sokkal később egy macskával találkoztak, aki szomorúan kuporgott az árok szélén.

– Miért vagy olyan szomorú? – kérdezték.

– Öreg vagyok, nem tudok egerészni – panaszolta a macska. – A gazdám el akar kergetni.

– Gyere velünk Brémába! – mondták. – Te tudsz szépen nyávogni, az is zene lesz!

A macska csatlakozott a csapathoz.

Egy tanyához értek, ahol egy kakas állt a kerítésen és teli torokból kukorékolt.

– Mi ez a nagy kukorékolás? – kérdezték.

– Jaj, barátaim! – jajgatott a kakas. – Holnap vendégek jönnek, és a gazdasszony le akar vágni, hogy levest főzzön belőlem! Utoljára kiáltom el magam!

– Gyere velünk Brémába! – mondták a többiek. – Te hangosan tudsz kukorékolni, kellesz nekünk a zenekarba!

A kakas leszállt a kerítésről és csatlakozott.

Este lett, és a négy barát az erdőben pihent meg. A kakas felrepült egy fa tetejére, és meglátta a távolban egy ház világító ablakait.

– Ott egy ház! – kiáltotta. – Talán kapunk ennivalót!

Elindultak a ház felé. Amikor odaértek, a szamár belesett az ablakon. Egy csapat rabló ült az asztal körül, és egy halom arany előtt lakmároztak.

– Tele vannak arannyal és finom ételekkel! – mondta a szamár. – Bárcsak ez lehetne a miénk!

A négy barát kitalálta, hogyan zavarják el a rablókat. A szamár két első lábát az ablakpárkányra tette. A kutya felugrott a szamár hátára. A macska felmászott a kutyára. A kakas pedig kirepült a macska fejére.

Aztán egyszerre kezdtek el „zenélni": a szamár ordított, a kutya ugatott, a macska nyávogott, a kakas kukorékolt!

Ezzel egyidőben mind beugrottak az ablakon.

A rablók azt hitték, valami szörnyű szellem támad rájuk. Rémülten menekültek ki a házból és az erdőbe.

A négy muzsikus elfoglalta a házat. Jóllaktak, és lefeküdtek aludni: a szamár az udvaron a szénán, a kutya az ajtó mögött, a macska a kandalló mellett, a kakas pedig a gerendán.

Éjfélkor a rablók visszaküldték az egyiküket, hogy nézze meg, mi történik. A rabló besomfordált a sötét házba.

A macska szemét parázslásnak nézte, odament – a macska megkarmolta. A rabló futni kezdett az ajtó felé – a kutya megharapta a lábát. A rabló kirohant az udvarra – a szamár jól megrúgta. A kakas pedig felébredt és hangosan kukorékolta:

– Kukurikúúú!

A rabló visszarohant a többiekhez:

– Jaj, szörnyű! A házban egy boszorkány ül, aki megkarmolta az arcomat! Az ajtóban egy ember állt késsel, aki megszúrt! Az udvaron egy fekete szörny ütött meg! A tetőn pedig egy bíró kiáltotta: „Hozzátok a gazembert!"

A rablók soha többé nem mertek visszajönni. A négy muzsikus pedig boldogan élt a házban, és ha nem haltak meg, még ma is ott zenélnek.