Pán Péter

London egyik szép házában élt a Darling család: apa, anya és három gyerek, Wendy, János és Misi. Minden este a gyerekek ablaka mellett megjelent egy árnyék – de nem tudták, kié.

Egy éjjel az árnyék gazdája is bejött: Pán Péter, a fiú, aki soha nem nő fel! Vele volt Csingiling, a tündér.

– Gyertek velem Sohaországba! – mondta Péter. – Ott nincsenek felnőttek, és örökké játszhattok!

A gyerekek megijedtek, de Wendy kíváncsi volt:

– Hogyan repülünk?

– Gondolj valami szépre, és repülni fogsz! – Péter tündérport szórt rájuk.

A gyerekek gondoltak a legboldogabb pillanataikra – és felszálltak!

Repültek az éjszakában, és megérkeztek Sohaországba. Ott élt Péter és az elveszett fiúk, akik lehullottak a babakocsikból, és senki sem kereste őket.

De Sohaországban veszély is volt: Korom kapitány és a kalózai! Korom kapitány gyűlölte Péter Pánt, aki egyszer ledobta a kezét egy krokodilnak. A krokodil le is nyelte – órástul! Azóta a krokodil ketyegett, és Korom kapitány rettegett tőle.

Wendy lett az elveszett fiúk „anyukája". Mesélt nekik, gondoskodott róluk. De a kalózok elkapták és a hajójukra vitték.

– Vagy kalózok lesztek, vagy a pallón sétáltok! – fenyegetőzött Korom kapitány.

De Péter Pán megérkezett! Vívtak, repültek, és végül Péter letaszította Korom kapitányt a ketyegő krokodilba. A kapitány úszott el, ahogy tudott, és soha többé nem tért vissza.

Wendy és a fiúk hazamentek Londonba. A Darling család örökbe fogadta az elveszett fiúkat.

– Gyere velünk, Péter! – mondta Wendy. – Felnőhetnél, és igazi család lennénk!

De Péter a fejét rázta:

– Én soha nem akarok felnőni!

Visszarepült Sohaországba. De minden tavasszal visszajött Wendyért, és együtt takarítottak a kis házikóban. Aztán Wendy lányáért jött, aztán a lány lányáért...

Mert Péter Pán örökké gyerek marad – és amíg gyerekek vannak, akik benne hisznek, ő mindig visszatér.