A róka és a holló

Egy szép nyári napon egy holló egy nagy darab sajtot talált az erdő szélén. Boldogan felrepült vele egy magas tölgyfa legfelső ágára, és éppen enni készült, amikor egy róka sétált el a fa alatt.

A róka meglátta a sajtot a holló csőrében, és rögtön éhes lett. De tudta, hogy a holló magasan ül, és nem tudja elvenni tőle. Gondolkodni kezdett – és a róka, mint tudjuk, nagyon ravasz állat.

– Jó napot, kedves Holló! – szólalt meg a róka a legédesebb hangján. – De szép napunk van ma, nem igaz?

A holló lenézett, de nem válaszolt. Nem akarta kinyitni a csőrét, mert a sajt kiesne.

A róka folytatta:

– Milyen gyönyörű tollad van, kedves Holló! Olyan fényes és fekete, mint az éjszaka. Biztosan te vagy a legszebb madár az egész erdőben!

A holló büszkén kihúzta magát, de a csőrét továbbra sem nyitotta ki. A sajt biztonságban volt.

A róka még édesebben beszélt:

– Hallottam, hogy a te hangod a legszebb az erdőben. Még a fülemülé sem énekel olyan szépen, mint te. Egy szó, mint száz: ha a hangod is olyan szép, mint a tollad, akkor te vagy a madarak királya!

A holló még jobban büszkélkedett. Milyen kedves ez a róka! Milyen jól ismeri fel az ő értékeit! Senki más nem mondta még neki, hogy szép a hangja.

– Ó, drága Holló, kérlek, énekelj nekem egy dalt! – könyörgött a róka. – Egyetlen egyet! Hadd halljam azt a csodálatos hangot!

A holló nem bírt ellenállni a hízelgésnek. Kinyitotta a csőrét, és elkárogta:

– Kááár! Kááár!

A sajt kiesett a csőréből, és leesett a földre, egyenesen a róka elé.

A róka felkapta a sajtot, és nevetve szaladt el:

– Köszönöm, kedves Holló! A hangod valóban csodálatos – de a sajtod még jobb!

A holló szomorúan nézett utána. Most már tudta, hogy a róka nem azért dicsérte, mert igazán szépnek tartotta, hanem mert a sajtot akarta.

Attól a naptól fogva a holló soha többé nem hitte el a hízelgést. Ha valaki túl szépeket mondott neki, mindig megkérdezte magától: „Vajon mit akar tőlem?"

Az erdő állatai pedig megjegyezték maguknak a történetet, és ha valaki túl kedvesen beszélt velük, azt mondták: „Vigyázz, nehogy úgy járj, mint a holló a sajttal!"