A csalogány

Kínában, ahol a császár palotája porcelánból épült, élt egy kis csalogány az erdőben. Olyan gyönyörűen énekelt, hogy a halászok megálltak a munkában, ha hallották.

Egy napon a császár olvasott egy könyvet, amelyben az állt: „A legszebb Kínában a császár palotája, de a legcsodálatosabb a csalogány éneke."

– Csalogány? – kérdezte a császár. – Mi az? Hozzátok elém!

Senki az udvarban nem hallott róla. Végül egy konyhaszolgáló lány vezette el őket az erdőbe. A szürke kis madár ott ült egy faágon és énekelt.

– Ez? – csodálkozott a főtanácsos. – Milyen jelentéktelen külsejű!

De amikor a csalogány énekelni kezdett, mindenkinek könnyek szöktek a szemébe. A császár is sírt a meghatottságtól.

A csalogányt bevitték a palotába, és egy aranyketrecben tartották. Minden este énekelt a császárnak, és a császár nagyon boldog volt.

Egy napon ajándék érkezett: egy arany és drágakövekkel díszített mesterséges csalogány, amely felhúzható volt, és mindig ugyanazt a dallamot játszotta.

Az udvar elbűvölve hallgatta:

– Ez szebb! Csillog, ragyog, és soha nem hibázik!

Az igazi csalogány szomorúan kirepült az ablakon, vissza az erdőbe. Senki sem hiányolta – a műmadár mindig énekelt.

De egy év múlva a műmadár eltört. A legjobb órások sem tudták megjavítani. A császár évente egyszer hallgathatta csak.

Aztán a császár nagyon beteg lett. Halálosan beteg. Feküdt az ágyában, sápadt és mozdulatlan. A halál ült a mellkasán, és a koronáját viselte.

A császár alig kapott levegőt. Árnyak vették körül, és a bűnei suttogtak neki. A műmadárat felhúzatta, de az nem énekelt.

Ekkor a nyitott ablakon át csodálatos ének hallatszott. Az igazi csalogány ült az ágon! Hallotta, hogy a császár haldoklik, és eljött, hogy vigaszt hozzon.

A csalogány énekelt, és az árnyak elhalványodtak. A halál is elbűvölten hallgatta, és elfelejtette a császárt.

– Énekelj még! – kérte a halál.

– Ha visszaadod a koronát és a kardot és a zászlót! – mondta a csalogány.

A halál mindent visszaadott, és eltűnt.

A császár felült az ágyában. Reggel az udvaroncok halottat találni jöttek, de a császár mosolyogva fogadta őket:

– Jó reggelt!

A csalogány megígérte, hogy minden este énekelni fog neki, de szabadon kell élnie az erdőben. A császár beleegyezett.

– De egy feltétellel – mondta a csalogány. – Ne mondd el senkinek, hogy egy kis madár meséli neked az országod titkait. Így többet fogsz tudni, mint a tanácsadóid.

A császár megígérte, és a csalogány visszarepült az erdőbe – tudván, hogy minden este visszajön.