A disznópásztor

Volt egyszer egy szegény kis királyság, amelynek hercege megkérte a császár lányának kezét. Nem volt gazdag, de apja sírjánál egy csodálatos rózsafa nőtt, és egy csalogány énekelt, amely minden dalt tudott a világon.

A herceg elküldte a hercegnőnek a rózsát és a csalogányt ajándékba.

A hercegnő ujjongott, amikor kinyitotta az ajándékokat:

– Csak egy macskát rejtene!

De csak egy rózsát talált.

– Milyen gyönyörű! – mondták az udvarhölgyek.

– Fúj! – mondta a hercegnő. – Nem is művirág, hanem igazi!

Aztán kinyitotta a csalogány kalitkáját. A madár énekelni kezdett.

– Milyen gyönyörű ének! – sóhajtoztak az udvarhölgyek.

– Ez is igazi madár, nem műdarab! – méltatlankodott a hercegnő. – Vigye vissza az ajándékait!

A herceg nem adta fel. Elrejtette hercegi mivoltát, és elszegődött a császár udvarába – disznópásztornak.

A disznóól mellett egy csodálatos edényt készített: egy kis fazekat, amelyre csengőket erősített. Amikor a fazék forrt, a csengők régi dalokat játszottak. De a legcsodálatosabb az volt: ha valaki a fazék fölé tartotta az ujját, megérezte, mit főznek a város minden konyhájában.

A hercegnő sétált az udvaron, és meghallotta a zenét. Elküldte az udvarhölgyeit:

– Mennyibe kerül ez a fazék?

– Tíz csókba – felelte a disznópásztor.

– Milyen szemtelen! – méltatlankodott a hercegnő.

De a fazék csodálatos volt. Végül beleegyezett. Az udvarhölgyek körülállták, hogy senki ne lássa, és a hercegnő megcsókolta tízszer a disznópásztort.

Később a disznópásztor egy kereplőt készített. Ha megpörgette, a világ összes polkáját és keringőjét játszotta.

– Mennyibe kerül? – kérdezte a hercegnő.

– Száz csók!

A hercegnő nem akarta, de a kereplő túl csodálatos volt. Az udvarhölgyek megint körülállták, de a császár épp arra sétált. Meglátta, hogy a lánya csókolózik a disznópásztorral!

– Takarodjatok! – ordította, és mindkettőjüket kiűzte a palotából.

A hercegnő sírt az országúton. A disznópásztor egy fa mögé bújt, és amikor előjött, hercegi ruhában volt.

– Az igazi rózsát és csalogányt nem becsülted – mondta. – De a disznópásztort megcsókoltad egy játékért. Megérdemled, amit kaptál!

És faképnél hagyta a hercegnőt, aki azóta is sír – ha ugyan nem hagyta már abba.